Zenta város hírnevének öregbítésére álljon itt néhány sor a zentai fehérhímzésről. Az ismertetőt 2001-ben írtam a Polgári fehérhímzés kiállítás katalógusába, amely a III. Hagyományaink ünnepe rendezvénysorozat részeként 2001.február 18-22. között volt látható.

"Az érték, amelyet a vidékünkre jellemző polgári fehérhímzés képvisel, szerencsére száz év múltán is megőrződött! A régi polgári házak kényelmes berendezéséhez hozzátartozott a fehérhímzés is. Függönyökön, terítőkön, ágyneműn, fehérneműn, köznapi vagy alkalmi ruhán - mindenütt jelen volt a hímzés. Technikailag ezek a darabok részben ugyanúgy készültek, mint a népi fehérhímzések, szerkezetileg mégis mások. Nemcsak lyukakból és laposöltéssel kitöltött motívumokból álltak, hanem alkalmazták a richelieu- és a madeirahímzés áttöréses technikáját is. Közkedveltek voltak a különböző virágalakok, főként a rózsás, almavirágos, krizantémos, angyalkás, lepkés, kosaras minták.
Vidékünkön a régi fehérhímzéses textiliák között gyűjtésünk során kevés kifejezetten paraszti-népi motívumot találtunk. A régi darabokon túlnyomórészt polgári minták kerültek elő. Ez nem csoda, hiszen Zenta környékén a polgári fehérhímzés volt hagyományos.
A zentai Történelmi Levéltár adatai szerint 1906-1977 közötti időszakban 19 olyan sablonkészítő műhely működött, amelyben mintanyomást is végeztek. A megrendelők katalógusból választhatták ki a nekik tetsző mintát. A műhelyek utazókat is foglalkoztattak, akik a környéket bejárva távolabbi vidékekre is eljuttatták a mintákat, és felvették az új megrendeléseket.
A harmincas években egyidejűleg öt nyomóműhely - ahogy Zentán nevezték "drukkeráj" - működött. Ezenkívül a levéltári adatokból tudunk még öt olyan fehérnemű-készítő műhelyről is, amelyekben az 1916-1943 közötti időszakban dolgoztak. A fehérnemű varrása mellett itt is foglalkoztak mintanyomással, de hímzéssel és kézimunka-árusítással is. Ha ennyi mester a dolgozóival együtt meg tudott élni a munkájából, mekkora lehetett az igény a szép textília, a hímzés iránt? Nem csoda, ha abban az időben Zentát a "kézimunka Mekkájának" nevezték. A régi mintakészítők közízlésformáló hatása ma is érezhető, ma is közkedveltek a régi minták, az itt élők azt találják szépnek és kívánatosnak. A hímzést nemcsak kézzel, hanem varrógéppel is végezték, ami legalább annyi kézügyességet és hozzáértést kívánt, mint a kézi hímzés, és azt is kézimunkának tekintették.
Hagyományaink, értékeink, a régről fennmaradt mintakincs megőrzése és újjáélesztése mindannyiunk érdeke és kötelessége. A mély és sokoldalú szaktudást követelő polgári fehérhímzés olyan alkotómunka lehet, amelynek során Zenta város hagyományos értékeit őrizzük és továbbítjuk az érdeklődők felé."

Forrás: Vatai Zsuzsanna