A marcipán mandulából és cukorból készített édesség, melyet önmagában és töltelékként is gyakran fogyasztanak. Sokakban a gyermekkor, a családias ünnepségek hangulatát idézi. Ajándékként is szívesen adjuk, hiszen kifejezhetjük vele tiszteletünket, hálánkat, szeretetünket.

A varázslatos édesség története Magyarkanizsán kezdődik, ahol 1897-ben a Longa család megnyitja cukrászdáját, melynek hangulata a francia kávézókét idézi, ízvilágát pedig a bécsi és a budapesti receptek ihletik. A zentai Almási István a szomszédos vaskereskedő boltban dolgozott gyakornokként ahonnan a cukrászdából áradó ínycsiklandozó sütemények illata hamar elcsábította. Szülei tudta nélkül, lopva kezdte elsajátítani a cukrászmesterséget. 
Csakúgy mint a többi magánvállalkozót, Longa Józsefet is utolérte a háborút követő államosítás. 1950-ben szövetkezet nyílik, amely öt mester (valamennyien Longa-tanítványok) társulását követően egyesületté alakul át, ahol egyedül Almási István foglakozik marcipánkészítéssel.
Ifjabb Almási István, elsajátítva édesapja mesterségét 1969-ben cukrászdát nyit Zentán, felhasználva a Longa műhely örökségét és a nagy mesterek receptjeit. A háború utáni időkben a megfelelő alapanyag (mandula) hiányában kialakul a „zentai marcipán” mogyoró, dió, kakaó, kávé és rum hozzáadásával, mely ízvilágot Almásiék generációról generációra adják tovább.
Ma már a környéken az Almási cukrászdának a maga kategóriájában nincs konkurenciája, hiszen hagyományaival egyedülálló. A mennyiség és a csomagolás esetében nem elsődleges, mivel elég kimondani, hogy Almási és a minőség mindenki számára nyilvánvaló.

1697. szeptember 11-én világtörténelmi jelentőségű csata zajlott Zentánál, ahol a Savoyai Jenő vezette keresztény hadak vereséget mértek II. Musztafa török szultán seregére. Ezt a fontos történelmi eseményt kötötte össze Zenta Község Idegenforgalmi Szervezete és az Almási cukrászda a marcipánkészítéssel, mely a város sajátos szuvenírévé vált.