Művelődési Ház 

Zenés duett dráma Karády Katalin történetéről

Szereplők: Karády Katalin – Varga Klári; Katonatiszt – Rusz Milán. Jelmeztervező: Kovács Yvette Alida. Zenei vezető: Félix Györgyi. Rendezőasszisztens: Kabódi Szilvia. Rendezőasszisztens: Prágai Tibor. Rendező: Rusz Milán.

Magyar hadifogolytiszt harmonikázik Novoszibirszktől északkeletre egy fából összetákolt ivóban. Oroszul feddi Tolsztoj népét a mértéktelen vodkaivás miatt. Az általa játszott dallamok átrepítik a hómezőkön át a Pesti Színházba, ahol az általa szeretett színésznő játszik, meghajol, fürdik a fényben, a rajongók ünneplését fogadja, miközben ő díszegyenruhájában a kulisszák mögött várja imádottját.

Kopott katonakabátban, viseletes fejkendőben érkezik egy Szombathely melletti fabódéba egy asszony. Fázik, megtört, kétségbeesett. Rágyújtana, de eldobja még a cigarettát is.

Elmondja magáról, hogy ő egy híres színpadi művész, ellentétben a kinézetével, akit megismernek az utcán és rajonganak érte. Szinte hihetetlenül hangzik egy hajléktalan benyomását keltő illetőtől, de amikor a kabátot és a fejkendőt levéve átváltozik dívává, megtörténik a csoda és megszületik a színházi miliő.

Kiderül, hogy a hölgy maga Karády Katalin, aki itt várja az embercsempészt, aki átviszi majd a határon, többedmagával:

„Soha nem akartam elmenni innen. Ez a hazám. Szívet cseréljen, ki hazát cserél… Az egyik koncert közben felmászott hozzám a színpadra Makk Joli, a harmadikos elemista kisasszony. Olyan akarok lenni, mint te. – Küldjél egy fényképet, hogy pontosan tudjam, milyennek kell lennem. El lehet onnan menni, ahol ennyire szeretik az embert, ahol ennyire szeret Makk Joli?”