Zentai Magyar Kamaraszínház

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház vendégjátéka

Sziveri János megidézése képekben

Szerző: Sziveri János

Szereplők: Nagyabonyi Emese, Crnkovity Gabriella m.v., Kiss Anikó m.v., Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek. Dramaturg: Góli Kornélia m.v. Látványtervező: Polgár Péter m.v. Kivitelezés: Csonti Andrea, Szvitlik Szebasztián, Radić Daniel. Zeneszerző: Bakos Árpád m.v. Rendező-koreográfus: Táborosi Margaréta. A zenei felvételen közreműködtek: Ifj. Kucsera Géza – saxofon és hangszerelés; Pálfi Ervin – nagybőgő; Jovančić Miroslav – hegedű.

A Sziveri. A szív megszabja nevét. Elutasítást vált ki vagy rajongást, közömbös nem marad.

Költő, művész. Piszkál és irritál, hogy ha csinálod, csináld jól. Züllik, coulour locale-os kifejezéssel: betintázik, két végén égeti a gyertyát.

Ő úgy mert írni és élni, ahogy mások képtelenek voltak, vagy nem volt hozzá bátorságuk. A késő titói kor egyre elviselhetetlenebb, ideológiailag korlátolt rendszerében szemet szúrt. „Nem kell minekünk bántani titeket. Leszámoltok ti saját magatok egymással” – mondta a 1980-as években a kommunista íróegyesület szerb párttitkára. Akkor találta meg igazán a hangját, amikor eltávolították az Új Symposion éléről, az egész szerkesztőséggel együtt. Benne összpontosult a csapatszellem, magára is vette a kudarc érzését. Betegsége is kiújult. Nemcsak munka nélkül maradt, hanem még Újvidékről is eltanácsolták. Mennie kellett. Tragikus hátrányokkal érkezett Magyarországra. Nem hat/hatott termékenyítően a magyar költészetre. Nem része az irodalmi kánonnak. Mindenkié és senkié. Akad-e olyan erős, tekintélyes irodalmi személyiség, aki kihúzza őt a feledés porából? (Ahogy például Csáth Gézát kihúzták)

Lukácsfalva–Muzsla–Újvidék–Temerin–Szabadka–Budapest.

Mítosz kering körülötte. Makacs ember, aki inkább eltört, de nem engedett az igazából. 35 évesen halt meg.